Meghalt Psota Irén, a nemzet színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő. Játszott tragédiákban, musicalekben, vígjátékokban, összesen több mint százban. Emlékezetes volt többek között a Kurázsi mama, a Kaukázusi krétakör, az Irma, te édes, a Hello, Dolly! című darabokban.
Életének 87. évében csütörtökön elhunyt Psota Irén, a nemzet színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész – közölte a Madách Színház az MTI-vel.
Psota Irén 1929-ben született, szegény családba. Édesanyja mosónő volt, édesapja alkalmi munkákból élt, „két csodálatos bátyámnak a házak udvarán kellett énekelniük, hogy meg tudjunk élni”. Fiús lány volt, két bátyjával focimeccsekre járt, tizenévesen verekedésbe is keveredett. Már ekkoriban elkezdte érdekelni a színészet, először amatőr színjátszó lett, aztán elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Többek között Soós Imre, Szemes Mari, Szirtes Ádám, Váradi Hédi, Hacser Józsa voltak az osztálytársai.
A főiskolán szeretett bele Makk Károly későbbi filmrendezőbe. Makk Károly később azt mondta róla, hogy senki nem sejtette, hogy Psota Irén mennyire szegény családból származik, annyira elegáns jelenség volt. Neki is csak akkor lett világos, hogy a színésznőnek emnnyire nehéz gyerekkora volt, amikor összejöttek. „Akkor derült ki, hogy ez egy Tömő utcai lány. Hogy nem látszik rajta semmi, ami külvárosi. Olyan elegancia áradt belőle, testi és lelki, hogy az hitetetlen” – mesélte a rendező a XXI. század riportjában.
A rendező később egy másik színésznő miatt elhagyta, de a közös munkának ez nem vetett véget. Együtt csinálták például a Ház a sziklák alatt-ot 1959-ben. Púpos Tera szerepe nagy sikert hozott a színésznőnek, és ennek a filmnek a forgatása során kezdett az énekléssel foglalkozni. „Hát édesem, este levettem a púpomat, és elmentünk mulatni Badacsonyba. Itt fedeztek fel: a következő filmben bárénekesnőt játszottam, ennek a címe volt a Felfelé a lejtőn. (...) Akkor volt a legtöbb férfi az életemben. Sündörögtek körülöttem, amikor púpos voltam” – mesélte erről az időszakról. Nagy slágerek fűződnek a nevéhez, a Tibi-tangó, az Énmellettem elaludni nem lehet vagy a Két kicsi kecske. Három lemeze is megjelent.
Makk Károllyal ezután is többször dolgoztak együtt, sikeres közös filmjük volt a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? vagy az Egy erkölcsös éjszaka. De más rendezőkkel is emlékezetes filmeket készített, többek között a Szent Péter esernyőjét, a Házasságból elégségest, azt Iszonyt és a Csárdáskirálynőt. Összesen több mint ötven filmben játszott.
Psota Irén 1952-ben szerződött a Madách Színházhoz, ahol 1980-ig játszott. Olyan színészek voltak a partnerei, mint Zenthe Ferenc, Kiss Manyi, Mensáros László, Márkus László, Dajka Margit, Darvas Iván, Pécsi Sándor, Tolnay Klári. 1956-ban megpróbált disszidálni, egészen Párizsig jutott. Kint állítólag rájött, hogy ő csak Magyarországon lehet színésznő, és visszajött. Kis büntetéssel megúszta, és játszhatott tovább. 1980 és 1982 között a Népszínház, majd 1982 és 1990 között a Nemzeti Színház tagja lett. 1990-ben pedig visszatért a Madách Színházba.
Nem lehetett beskatulyázni, játszott tragédiákban, musicalekben, vígjátékokban, összesen több mint százban. Emlékezetes volt többek között a Kurázsi mama, a Kaukázusi krétakör, az Irma, te édes és a Hello, Dolly! című darabokban. Első nagy színházi sikere Brecht Kurázsi mama című drámájában néma Kata szerepe volt, az egyik leghíresebb színpadi munkája pedig a Madách Kamarában a Roncsderby című monodráma.
De sokat szerepelt a rádiókabaréban és szilveszteri műsorokban is. „Minden csak később hat az emberre. Ha Júliát akarsz eljátszani, akkor nem tudod egy nagy szerelemből éppen kiábrándulva alakítani. Csak egy létráról állva, felülről letekintve, egy idő elteltével lehet ezeket az érzéseket a művekben visszaadni. Nem lehet egy az egyben érzelmeket játszani, csak egyfajta rálátással. Minden benned van, benned lesz, rétegezetten, minden amit kaptál egy életben, akár rosszat, akár jót, akár szépet, akár csúnyát. Egyetlen pillanatot sem lehet kidobni az ablakon. Egyetlen kapcsolatot sem, még a legrövidebbet sem, még akkor se, ha az nem volt olyan szép, nem lehet kidobni a szemétbe, mindent be kell gyűjteni. Ettől vagyok én oly gazdag” – mondta a színjátszásról.
2009-ben, 80. születésnapján nagy ünnepséggel köszöntötték. Fotókiállítás nyílt róla a Madách Színházban, többek között Szirtes Tamás, Müller Péter, Törőcsik Mari, Garas Dezső és Tordy Géza gratulált a kerek évfordulóhoz. Előadta önálló estjét is. „Nos, az az estem nem úgy sikerült, ahogyan akartam. Győzködtek, megdicsértek, de én tudom, hogy nem voltam igazán jó. Viszont utána volt még egy estem, és az annyira jól alakult, annyira sikerült mindent kiadni magamból, hogy a végén úgy éreztem, hogy »na, ezzel abba is kell hagynom«. Elég volt” – mondta erről később.
Psota Irént 1959-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1976-ban érdemes, 1982-ben kiváló művész lett, Kossuth-díjat kétszer, 1966-ban és 2007-ben kapott. A Halhatatlanok Társulatának 1996 óta tagja, 2000 óta a nemzet színésze. 2009-ben Prima díjat is kapott. 1996-ban megalapította a rendező Vámos László emlékét őrző díjat, amelyet évente osztanak ki.
2009 után egyre inkább visszavonult, kevesebbet nyilatkozott. 2014 márciusában súlyos akut keringési betegség miatt vitték kórházba, de később sikerült stabilizálni az állapotát. „Egész életemen végigkísért a lidérc, hogy sok vagyok. A szeretetemben, a szeretetigényemben, az elvárásaimban, a megfelelési kényszereimben, sok vagyok szavaimmal és hallgatásaimmal” – mondta egyik utolsó interjújában, 2012-ben.
2015 decemberében a színésznő az otthonában egy rossz mozdulat után elesett a fürdőszobában, és combnyaktörést szenvedett. Idén januárban állítólag szívinfarktust is kapott, valamint tüdőgyulladása lett, de később hazaengedték. Február 24-én viszont a házvezetője szerint fulladozni kezdett, ezért ismét kórházba kellett vinni.
( Forrás: index.hu )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése