A sorozat létrejöttét megelőzően az angol tengerpart panziói és tulajdonosaik vonalasságukról és meg nem alkuvásukról voltak ismertek. Cleese a cégén keresztül több személyiségfejlesztő videokazettát is megjelentetett, amelyeken a céges szigor és a vendégbarát kiszolgálás között feszülő ellentétet parodizálta.
A Waczak szálló ötlete akkor született meg, amikor a Monty Python csoport egy ízben megszállt a torbay-i Gleneagles Hotelben. Cleese és Booth a Python műsor felvétele után a hotelben maradt. A tulajdonos, Donald Sinclair nagyon modortalan volt, a kérdésre, hogy mikor érkezik a következő városba induló busz, odahajított egy menetrendet, Eric Idle ottfelejtett bőröndjét pedig a kerti fal mögött helyezte el, attól tartva hogy esetleg bombát rejt (egy ketyegő ébresztőóra volt benne). Kritizálta az amerikai Terry Gilliam étkezési szokásait is, aki szerinte túlságosan is amerikai módon evett (előre felvagdosta a húst, majd a darabokat villával felcsipegette). Feltehetőleg ez utóbbi incidens adta az ötletet ahhoz, hogyan viselkedjen Basil a "Waldorf Saláta" c. epizódban az amerikai vendéggel.
Sinclair 1981-ben halt meg Angliában. (Érdekesség, hogy Basil Waczak többször is hivatkozik kanadai rokonságára, azzal is viccelődik, hogy egyszer oda szökik majd meg a felesége elől. Ehhez fűződően terjedhetett el a szóbeszéd, miszerint Sinclair kivándorolt Kanadába, pedig valójában sosem hagyta el Torbay-t). Mr. Sinclair és rokonai nem örültek túlságosan annak, ahogyan a sorozatban ábrázolták őket, de a stáb tagjai és a korábbi vendégek állításai szerint nála is hasonlóan nevetséges események zajlottak le, mint amilyenek a műsorban is láthatók. Donald Sinclair két lánya úgy véli hitelesen ábrázolták édesapjukat. Idősebb lánya Beatrice (Ann) 17 éves korában Amerikába menekült a szülei elől, akik 12 évesen kivették őt az iskolából, hogy egész nap a szállodában dolgoztathassák.
Bill Cotton, a BBC szórakoztató részlegének vezetője szerint az első szezon volt a legelső példája annak a törekvésnek, amely szerint a BBC az új ötleteket bátorítva új szórakoztatási formákkal kezdett kísérletezni. Állítása szerint, amikor elolvasta az első forgatókönyveket, semmi mulatságosat nem talált bennük, de bízott abban, hogy Cleese tudja mit csinál és zöld utat adott a sorozatnak. Szerinte a nézettségi adataikra nagy figyelmet fordító kereskedelmi csatornák, a forgatókönyvek alapján sosem engedték volna legyártani a műsort.
A cselekmény
Az egyes részek Basil Waczak sikerre való törekvése, és a kudarcokat követő csalódások körül forognak. A humor általában Basil agresszív viselkedéséből adódik, amelyet a vendégekkel, az alkalmazottakkal és feleségével való dühös, de mégis szellemes vitái kísérnek. Felesége gyakran hasonló vehemenciával válaszol, megfélemlítve ezzel Basilt. Némelyik epizód végére Basilnek sikerül felbosszantania a vendégeket, akiktől szintén megkapja a magáét.
A cselekmények intrikus és komikus elemekből állnak, tartalmaznak véletlen egybeeséseket, félreértéseket, érdekütközéseket, véletlen- és elmulasztott találkozásokat. A szex gyakran jelen van, kiváltva a konzervatív, különc Basil undorodását.
A hotel vendégei jellemzően Basil komikus ellentétpárjai, akiknek időnként elfogadható, időnként pedig lehetetlen kérései próbára teszik Basil türelmét. A sorozatban fellelhető egy kevés fekete humor is. Az egyik részben Basil egy halott vendéget próbál rejtegetni, az eseményeket pedig hozzájuk illő megjegyzései kísérik (a feleségének a következőt mondja: "Láttad már a Hogyan öljük meg a feleségünket? című filmet? …Borzasztó jó, én hatszor is megnéztem.", az egyik vendégnek pedig ezt: "Nem kellene fontolóra vennie, hogy a tengerhez közelebb keressen szállást? Vagy még inkább benne?"). Basil a legapróbb hibákért is ledorongolja a szánalmasan védekezni próbáló Manuelt, gyakran meg is pofozza, de előfordul az is, hogy fejbe vágja egy serpenyővel.
Basil kimondottan elitista, lenézi a hotelben tartózkodó "csőcseléket" és egyre reménytelenebb kísérletek és fájdalmasabb baklövések árán próbálja keresni a gazdagok kegyeit, miközben folyton arra kényszerül hogy az általa megvetett embereket kiszolgálja. Basil törekvései nem érik el céljukat, vendégei undorodva távoznak a hotelből, házassága pedig egyre inkább válságba kerül.
Az epizódok
A műsor legelőször a BBC 2-n került adásba 1975. szeptember 19-én. Az első évadot John Howard Davies, a másodikat pedig Bob Spiers rendezte.
A két utolsó rész készítését megzavarta a BBC technikai személyzetének sztrájkja, amely miatt a "Házassági évforduló" című részben Reget alakító színészt lecserélték, a rész adásidejét pedig egy héttel elhalasztották. A "Basil, a patkány" című rész a kazetta eltűnése miatt csak hat hónappal később (a sorozat megismétlése után) került adásba.
A Not the Nine O'Clock News ("Ez nem a kilenc órás híradó") című vígjátéksorozat eredetileg az egyik Waczak szálló rész után debütált volna. Az első rész tartalmaz egy Cleese által készített jelenetet, amelyben a mérnökök sztrájkjára utalva Basil Waczakként jelenti be, hogy a következő rész nem készült el az adott hétre és helyette egy "topis revüt" láthatnak majd a nézők, azonban az 1979-es brit országos képviselőválasztás miatt politikailag helytelennek ítélték a sorozatot és csak a választások után kerülhetett adásba, amikorra a jelenet már aktualitását vesztette.
Mikor legelőször adásba kerültek, az egyes részek címei még nem voltak kiírva a képernyőre, a címfeliratok csak az 1980-as években kiadott VHS változatnál jelentek meg, a műsorújságokban pedig a részek munkacímei szerepeltek (például a "Waldorf saláta" helyett "USA", a "A hal és a hulla" helyett "Haláleset", a "Basil, a patkány" helyett "Patkányok").
A szóbeszéd szerint létezik egy "elveszett" 13. rész is, "A rablók", ("The Robbers") címmel, amelyben egy áramszünet miatt sötétség borul a szállodára. John Cleese a Fawlty Towers Re-Opened című dokumentumfilmben cáfolta ennek az epizódnak a létezését.
Díjak[szerkesztés]
1976, BAFTA TV díj, Legjobb helyzetkomédia, John Howard Davies
1980, BAFTA TV díj, Legjobb komikus előadó, John Cleese és Legjobb helyzetkomédia, Douglas Argent és Bob Spiers
2000, a legjobb brit televízióműsorok listáján a szakma képviselői az első helyre sorolták be.
2004, a BBC legjobb brit helyzetkomédiáinak listáján meglepetésre csak az ötödik helyezést érte el.
2006 január, a vígjátékírók The Ultimate Sitcom listáján a második helyezést érte el, a Fraiser mögött.
2006. május 14. A legviccesebb vígjátékszereplők listáján Basil Waczak az ötödik helyezést éri el.
Átdolgozások
Amerikában három átdolgozás készült a sorozat alapján. Az első, amely 1978-ban készült, a Chateau Snavely címet viselte, az ABC azonban az első rész után leállíttatta a gyártását, mivel az alkotók a tengerparti szállodát egy országúti motelre cserélték. Az ABC második próbálkozása az Amanda's volt, amelyben Basil és Sybil nemét felcserélték, de végül ez a sorozat sem készült el. A harmadik próbálkozás, melynek célja a Payne című sorozat elkészítése lett volna, szintén kudarcba fulladt. Németországban is készült egy Waczak szálló adaptáció.
A "Cheers" című sorozatról is úgy tartják, hogy az alapötlete a diszfunkcionális "család" munkahelyi életének bemutatására a Waczak szállóból származik. Arthur Mathews és Graham Linehan állítása szerint a Waczak szálló nagy hatással volt Father Ted ("Ted atya") című vígjátéksorozatukra.
Érdekességek
Habár a sorozat főként Torquay-ben játszódik, a nagy részét nem ott vették fel. A külső felvételekhez a buckinghamshire-i Wooburn Grange Country Clubot használták, amely a sorozat befejeződése után egy ideig "Basil's" néven éjszakai mulatóként üzemelt, míg 1991 márciusában le nem égett egy tűzvész során. Az épület maradványait később lerombolták, a telket pedig eladták. Az Észak-Londoni Harrow területén is készítettek felvételeket. Az egyetlen rész, amit Torquay-ben vettek fel, a "Vacsora ínyenceknek" című volt. Az Andre's Restaurant (ahonnan Basil elhozza a kacsát) külső felvételét egy helyi étteremnél készítették.
Cleese és Booth az első sorozat készítésének idején (1975-ben) még házasok voltak. A második sorozat idejére (1979-re), Cleese és Booth tíz évi házasság után (1968–78) elváltak.
A Manuelt alakító Andrew Sachs, két alkalommal is komolyabban megsérült a forgatás során. Először John Cleese véletlenül egy igazi fém serpenyővel ütötte le a gumiból készült helyett az "Esküvői vendégek" felvétele közben, amitől a színész eszméletét vesztette. A második baleset "A németek" című rész forgatásán történt, amelyben a konyhából való kirohanásnál a füstölő ruhát imitáló vegyszer okozott számára égési sérüléseket.
Basil és Sybil házassági évfordulója április 17-ére esik.
Brian Hall, aki Terry-t a séfet játszotta a második évadban, 1997-ben rákbetegségben elhunyt.
Gilly Flower és Renee Roberts, akik Miss Tibbset és Miss Gatsby-t játszották, ismét ezeket a szerepeket alakították 1983-ban, az Only Fools and Horses című sorozatban.
Andrew Sachs zsidó menekültként került a náci Németországból, Nagy-Britanniába. Manuel a sorozat német változatában is az ő hangján szólal meg, szintén spanyol akcentussal.
John Cleese 27 év után ismét Basil Waczakként tűnt fel, a 2006-os FIFA VB kapcsán ismertté vált dal, a Don't Mention the War címe az első évadbeli "A németek" című részből származik.
+Bochkor+G%C3%A1bor_idx.jpg)
.jpg)
_idx.jpg)
_idx.jpg)
_idx.jpg)
