Rátonyi Róbert (sz. Reisz) (Budapest, 1923. február 18. – Budapest, 1992. október 8.) magyar színművész, konferanszié, színházi rendező; író, publicista. Gyermekei: Rátonyi Hajni színésznő; ifj. Rátonyi Róbert zongoraművész.
Életpályája
1923. február 18-án született Budapesten. Felmenői között szerepel Reisz Dávid fűszerkereskedő, és Bronner Miksa, a Westend-kávéház tulajdonosa is, aki először foglalkoztatott kávézójában néger zenészeket. Szülei jómódú polgárok voltak, de a szerencse nem mosolygott rájuk hosszan, ezért saját találékonyságukat is latba kellett vetniük életvitelük zökkenőmentes fenntartásához. Fiukat a II. kerületi Érseki Katolikus Gimnáziumba íratták be, ami a legelőkelőbb intézetek egyikének számított a fővárosban, hiszen hercegek, grófok, bárók, nagykereskedők és nagyiparosok gyermekei jártak oda.
Figyeltek fiuk zeneműveltségére is, ezért beíratták a Zeneművészeti Főiskolára, amit 1941-ben végzett el hegedű szakon. Ekkor már érdeklődött a színjátszás iránt, ezért egy évvel később jelentkezett Rózsahegyi Kálmán színészképző iskolájába. Rózsahegyi egyszer azt nyilatkozta, hogy a fiatal Rátonyiban megtalálta az új Hamletet. Ezt a szerepet azonban a rendezők soha nem osztották rá. A magyar színjátszás történetébe utolérhetetlen táncos-komikusként vonult be. Véletlenszerűen jött az első kiugrás lehetősége, a Kata, Kitty, Katinka című operett kapcsán, melyben - egy beugrás révén - a nála harminc évvel idősebb Kosáry Emmi partnerét alakította, kiválóan. 1943-ban a Royal Revüszínházhoz szerződött, majd két évvel később a Pódium Kabaré társulati tagja lett. Egy év eltelte után a Művész Színházhoz szegődött, de 1947-ben már a Vígszínház tagja volt. Egy év Magyar Színházas kitérő után visszatért a Szent István körúti intézményhez, amitől 1950-ben megvált az Operett Színház kedvéért. Ott - kisebb Petőfi, majd Jókai Színházas kitérővel - 1971-ig időzött, de 1968-tól már az Operaházban is játszott. 1972-ben pedig átsétált a Nagymező utca páratlan oldalára, s megtalálta helyét a Thália Színházban.
Közben eljegyezte magát az operett műfajával, másod táncoskomikusi minőségben az Operettszínház színpadán debütált, a Napsugárkisasszony című darabban. Azt követte az 1945-ös Szibill, amelyben olyan partnerei voltak, mint Honthy Hanna, Karády Katalin, Sárdy János és Feleki Kamill. De játszott a Makrancos hölgyben, a Szabotál a gólya című előadásban, a Nebántsvirágban Németh Marika, Bilicsi Tivadar és Rátkai Márton partnereként, a Vera és családjában, amiben Verát Karády Katalin alakította. Az így élni jó című operettben bizonyította be, hogy bonvivánnak is remekül beválik. Humoros alakításaival, friss megjelenésével, mindig szívesen látott figura volt a színpadon, ezért szinte nem is volt előadás nélküle. A Luxemburg grófja, Boci-boci tarka sikerei után az igazi áttörést minden idők legnépszerűbb magyar operettje, az 1954-es Csárdáskirálynő hozta meg számára. Bóni gróf szerepében lehetősége nyílt egy jellegzetes karakterfigura megoldására. A „Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád…" dal hozzá nőtt. Az előadásokon négyszer is el kellett énekelnie Gyenes Magda partnerével. A Csárdáskirálynő nemcsak itthon volt felülmúlhatatlan siker. A Szovjetunióban este kihaltak az utcák, mert a produkciót élőben közvetítette a Rádió és a Moszkvai Televízió. Felléptek az Auróra cirkálón és látta őket Hruscsov is. (A darabot 1975-ben felújították, és több mint 2000 előadást ért meg.) Elképzelhetetlen volt egy szilveszteri műsor nélküle. Rendezőként is csupán az érdekelte, hogy a színész és a néző jól érezze magát.
Közben megházasodott, és 1953 decemberében megszületett a zenei pályára lépő Róbert fiuk, majd két évvel később a szintén színésszé váló Hajni is. Az ő pályaútját pedig olyan darabok szegélyezték, mint a Csintalan csillagok, az 1964-es Nagymama vagy a Lehoczky Zsuzsa partnereként játszott Bál a Savoyban, a My Fair Lady, Marica grófnő, Maya, János vitéz. 1949-től 1971-ig tagja volt a Fővárosi Operettszínháznak, 1971-től haláláig pedig a Thália, valamint az Arizona Színháznál játszott, s közben több más színházban is vendégszerepelt. Sokoldalú művészként tartották számon: népszerű lett mint táncoskomikus, az operett képviselője, ugyanakkor prózai karakterszerepekben is kiválóan helytállt kitűnő jellemábrázoló képességével. A Bábszínházban és kabaréműsorokban is fellépett, volt konferanszié és mint Robi bohóc, a gyermekek kedvence. Több filmben szerepelt, A rádióban és televízióban előadás-sorozatokat tartott a zenés műfajról, rendszeresen jelentek meg publikációi újságokban és hetilapokban, számos könyvét is kiadták. Külföldön is népszerűségnek örvendett: fellépett többek között a Szovjetunióban, Izraelben, Olaszországban, Görögországban, Egyesült Államokban, Ausztráliában, Angliában, Svédországban. Széles mosolya, huncut kacsintása még akkor is örökre a néző emlékezetébe vésődött, ha az csak egyetlenegyszer látta. Víg kedélye mindenkire átragadt, ezért láthattuk legtöbbször komikusi szerepekben. Mindezek ellenére nem csupán zenés darabokban, hanem prózai előadásokban is elkápráztatta közönségét tehetségével. Megállás nélkül játszott, rendezett és írt. Ismerte a színészet, a színpad törvényeit éppúgy, mint az íráséit. Sokat tudott a színházról, s minden tudását a szórakoztatásnak vetette alá. Mindent szenvedéllyel művelt. A színház mellett sokat utazott, szeretett fényképezni, filmezni, remek riporter volt könyveiben, tévésorozataiban, s művészettörténeti szempontból is fontos összefoglalást írt a számára is annyira kedves opera műfajáról. Arcának komoly oldalát mutatta meg a Király Színház igazgatójáról (Beöthy László) készült Bal négyes páholy című darabban, melyben könnyfakasztó hitelességgel formálta meg Beöthy László alakját. Nagy ajándéknak tekintette ezt a szerepet, s a nézők sem gondolták másként.
A Thália nevét felváltotta az Arizona, ahonnan - már betegen - Veszprémbe szerződött, ahol a Petőfi Sándor Színházban a Csárdáskirálynőt készült megrendezni. Ezzel ünnepelte volna 70. születésnapját és az 50. színészi jubileumát. Élete végső percéig dolgozott, készült az új feladatokra. A veszprémi Petőfi Színházban, Molière Tartuffe című művében, Orgon szerepét szerette volna eljátszani, de csak az olvasópróbáig jutott el. A Csárdáskirálynő halhatatlan Bóni grófja, az örök bohém Rátonyi, 69 évesen hunyt el 1992. október 8-án. A Farkasréti temetőben Gálvölgyi János mondott búcsúbeszédet. A Művész Színház 1993. november 14-én létrehozta a Rátonyi-bérletet.
Főbb szerepei
Biondello (Shakespeare: A makrancos hölgy)
Eric (Priestley: Váratlan vendég)
Fedotyik (Csehov: Három nővér)
Englisel (Romain: Isten veled, világ)
Morales (Roblès: A király nevében)
Klinkó (Kerekes J.: Állami Áruház)
Brissard (Lehár Ferenc: Luxemburg grófja)
Bóni (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő)
Az utazó (Druon: Amerikából jöttem)
Rudi (Eisemann Mihály: Bástyasétány 77.)
Celesztin (Hervé: Nebáncsvirág)
Fritz (Jacobi Viktor: Leányvásár)
MacPhab (Gyulai-Gaál J.–Aszlányi K.–Karinthy F.: Hét pofon)
Don Quijote (Vészi Endre: Don Quijote utolsó kalandja)
Doolittle (Lerner–Loewe: My Fair Lady)
Zsupán (Kálmán I.: Marica grófnő)
Worthing John (Oscar Wilde: Bunbury)
Francia király (Kacsóh Pongrác: János vitéz)
Miska (Kálmán I.: A csárdáskirálynő)
Tyukodi (Csurka István: Szék, ágy, szauna)
Torkos (Zsolt Béla: Erzsébetváros)
Sembrano (Malraux: A remény)
Beöthy László (Kellér A.–Békeffy I.–Kazimír K.: Bal négyes páholy)
Hippolit Pavlovics (Bulgakov–Elbert J.–Kazimír K.: Színházi regény)
Dr. Váradi Endre (Karinthy Ferenc: Házszentelő)
Rozsnyai Sándor (Fedor Á.–Szilágyi Gy.–Rátonyi R.: Miss Arizona)
Mihály (Harsányi Zsolt: A bolond Ásvayné)
Furdebin (Feydeau: A női szabó)
Főbb rendezései
Kálmán Imre: A csárdáskirálynő
Molnár Ferenc: A doktor úr
Lajtai Lajos: A régi nyár
Komjáthy K.: Ipafai lakodalom
Filmszerepei
Kék Duna keringő (1992)
Hölgyek és urak (1991) (TV film)
Razzia az Aranysasban (1991) (TV film)
Síremlék (1990) (TV film)
Álombrigád (1985) (TV film)
Redl ezredes (1984)
Elcserélt szerelem (1984)
Szabadíts meg a gonosztól (1979)
Mélyvíz (1978)
A nagy ékszerész (1978) (TV film)
Második otthonunk: Az áruház (1977) (TV film) közreműködő
Második otthonunk: Az SZTK (1977) (TV film)
Beszterce ostroma (1976) (TV film)
Az ezeregyéjszaka meséi (1974) (TV film)
Hét tonna dollár (1973)
Bob Herceg (1972)
Karagöz (1973) (TV film)
Fuss,hogy utolerjenek 1972
Szilveszter 1971 (1971) (TV film)
A tanú (1969)
Plusz 1 fő (1966) (TV film) közreműködő
Szilveszter 20 éven felülieknek (1965) (TV film) konferanszié
Nyáron egyszerű (1964)
Meztelen diplomata (1963)
Hattyúdal (1963)
Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (1963) (TV film)
Játék a szerelemmel (1957)
Gázolás (1955)
Diszmagyar (1949)
Károly és a sült pulykák (TV film)
Feles Elek (Gyerekműsor)
Nyári randevú Zentay Annával (TV film) közreműködő
Nyolcvanéves Cecilia (TV film)
A regény (TV film) közreműködő
Zentay Anna emlékalbuma (TV film) közreműködő
Szinkronszerepei
1991: Oscar – Eddie Bracken – Fecsegő Charlie
1989: Tango és Cash – Jack Palance – Jack Perett
Könyvei
Az operett csillagai (1967);
Fejvadászat (1967);
Ne vegyék komolyan! (1971);
Akiket én szeretek (1983);
Operett I–II. (1984);
Szeretném, ha nevetnének (1985);
Mulató a Nagymező utcában (1987);
Kétszáz kedvenc közelről (1988);
Botrányos malom (1988);
Mindent bele! (1989);
A Gálvölgyi (1990).
Díjak, elismerések
Jászai Mari-díj (1956, 1961)
Érdemes művész (1964)
Munka Érdemrend Arany fokozata (1983)
Kiváló művész (1985)
A Budapesti Operettszínház örökös tagja (1991)
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1992)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése