Szergej Kurepov (Szovjetunió, 1939.,?, ? – Kanada, 2006. október 13.) Magyarországon élő, tévéműsorai révén ismert bohóc volt. 1985-től haláláig Kanadában élt.
Szergej a szomorú megalázott bohóc archetípusát jelenítette meg:
»Gyakran csapnak pofon, sosem veszem zokon.«
Műsora, a „Szervusz, Szergej!”, amelynek zenéjét Bergendy István szövegét Romhányi József írta, nagy sikerrel ment a Magyar Televízióban, azonban emigrálása után (1985) után már nem játszották.
A rendszerváltás után többször próbált ismét képernyőre kerülni, de különböző okokból erre nem
kerülhetett sor.
Első feleségét tisztázatlan körülmények között meggyilkolták, a tettes azóta is ismeretlen. Ugyan már régen nem éltek együtt, de felmerült Szergej neve is a gyanúsítottak között, ám ő éppen Moszkvában tartózkodott a bűncselekmény idején.
Sok nagyszerű jelenete volt 1983-1985 között a "Szeszélyes Évszakok" műsorban is.
Keveset tudunk róla, kevesen ismerték mégis szerettük.
A Szervusz, Szergej című nyolcrészes műsort 79-82 között, a Bergendy zenekarral készítették, a bohóctréfákat Romhányi József írta. "85-ben disszidált, és a televízió többé nem adta le a műsort, gyakorlatilag betiltották. A változások kezdetén, 89-ben kértük, hogy játsszák újra. Az volt a válasz, most akarjuk kizavarni az oroszokat, furcsán nézne ki, ha elővennénk. Szergej igazi fájdalmas, érzelmes orosz bohóc volt, akit mindenki szeretett" - emlékezett vissza a zenész, Bergendy István.
Elterjedt az, hogy a Szergejt kint Kanadában megölték.
Riporter: Szergej, hogy érzi magát?
Szergej: Köszönöm szépen, én jól érzem magam. Nagyon jól!
Riporter: Akinek a halálhírét keltik, sokáig fog élni. Disszidálása óta járt Magyarországon?
Szergej: Persze, hogy jártam, én most nyáron voltam, három hónapig voltam Magyarországon. Pesten voltam, nyaraltam 3 hónapig.
Riporter: És hányan ismerték meg Önt mint Szergejt a bohócot?
Szergej: Egy kedves aranyos nő, aki dolgozik a pályaudvaron, a Keleti pályaudvarnál, az információ részen. Riporter: Ön a Szovjetunióban született, Moszkvába járt bohóciskolába. Hogy került Magyarországra? Szergej: A feleségem akkor tanult a Szovjetunióban, Moszkvában egy egyetemben, mi ott megismerkedtünk egymással, és úgy házasodtunk, és azzal együtt jöttem el Magyarországra.
A „Szervusz, Szergej!”-t ugyan 20 évvel ezelőtt vetítették, de mindmáig a magyar televíziózás legemlékezetesebb produkciói közé tartozik. A szovjet bohóc népszerűsége valaha a Mikuláséval vetekedett.
Riporter: Több mint 20 év telt el a hajdani tragédia óta, és a hajdani feleség gyilkosát azóta sem találták meg. Magát annak idején hogyan érintette ez a rejtély?
Szergej: Hát, úgy érintette, hogy körülöttem mindenki gyanúsított engem, hogy én voltam tettes, amivel én ahogy közismert dolog volt, hogy én voltam a KGB ügynöke, és természetesen vagy én vagy KGB megölte őt. Nem tudom miért, ez olyan hülyeség volt.
A 80-as évek elején az egyik budapesti lakótelepen történt a megoldatlan bűntény. Éjjel egy középkorú hölgy telefonálni indult a környék egyetlen fülkéje felé. Menetközben, több késszúrással végeztek vele. Az eset azonnal megkérdőjelezte az egészen addig sérthetetlennek hitt szocialista közbiztonságot. Szergejnek biztos alibije volt: azt az estét 1500 kilométerrel arrébb, Moszkvában töltötte cirkuszi művészekkel, és nem a KGB irodáján. Soha nem volt ügynök – ma is azt állítja. Az áldozattal pedig már évek óta nem éltek együtt.
Szergej: Mi már el voltunk válva a feleségemmel, az első feleségemmel, abban az időben, mikor őt megölték. Úgyhogy semmi értelme ennek az egésznek nem volt. Ha-ha!
Riporter: De ön szerelmes volt a feleségébe, nyilván gondolom.
Szergej: Persze, nagyon sajnálom őt!
Riporter: Érdekes, ugyanolyan kedvesen töri a magyart, mint 20 évvel ezelőtt, de még mindig beszéli a nyelvet – ezzel csak ezt akarom mondani. A mostani felesége is magyar, ha jól tudom, ezért van ez így?Szergej: Persze az én feleségem, mostani feleségem az magyar nő, akit én megismertem, és mi együtt kezdtünk élni 25 évvel ezelőtt Magyarországon. Neki volt és van egy lány, akit én örökbe fogadtam, úgyhogy nekem van egy lányom, és mivel neki született egy gyerek, nekem van egy unokám.
Szergejjel együtt a sorozat is eltűnt. Ugyan az alkotók rendszeresen győzködték a tévé vezetőit egy esetleges ismétlésről, mindig elutasító választ kaptak. Nincs helye a képernyőn disszidensnek – közölték velük a rendszerváltás előtt. A rendszerváltás után másképp hangzott az indoklás.
„Most akarjuk kizavarni éppen az oroszokat - mondták a televízió megfelelő illetékesei. Aztán eltelt megint két év: mondom most már kizavartuk az oroszokat, most már nem kéne megismételni a Szergejt? Na, ez volt az utolsó próbálkozásom akkoriba, mert az volt rá válasz, hogy most rúgtuk ki, zavartuk ki az összes oroszt Magyarországról, csak nem gondolod, hogy megint megjelenik a képernyőn a Szergej” – mesélte Bergendy István.
Hirtelen betiltott mű lett egy gyerekműsor, amelynek soha semmi köze sem volt politikához. Egészen másról szólt. Emlékeznek, annak idején mennyi magyar közmondást tanultak meg a sorozatból, úgy, hogy észre sem vették?
Riporter: Eszébe jut-e ez a sorozat ma ott Kanadában, van-e olyan pillanat, amikor eszébe jut Szergej bohóc?
Szergej: Hát, persze természetes, az ember, én már most már 65 éves vagyok, és tulajdonképpen rengeteg dolog, amire az ember kezd visszaemlékezni az életből.
A kollégák szerették Szergejt. Magyarul tanították, és rendszerint összejártak vele beszélgetni. A művész azonban egyikükkel sem osztotta meg, hogy disszidálni készül. Kénytelenek voltak elfogadni, hogy a szovjet bohóc elhagyta őket.
Riporter: Emlékszik még Borbáth Ottíliára, a Ceciliára ugye a sorozatból, akibe legalábbis a műsorban szerelmes volt?
Szergej: Persze, persze, persze hogy ismerem, hát persze, hogy ismerem. Emlékszem rá, én emlékszem mindenkit.
Riporter: A magyarországi televíziónézőknek mondana-e valamit, hogy, csakhogy ennek a beszélgetésnek a végén is legyen valami tanulság, mint annak idején.
Szergej: Kapaszkodjanak egymásba. Görcsösen. És, hogy senki ne tudjon széttépni őket. És, hogy tudjátok, hogy ti maguknak legjobb barátok vagytok, és legjobb tanácsok vagytok egymásnak. Maradjatok egyben..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése